Zakály Viktória - Hanna örök (Szívritmuszavar 2. része)

,,Szeretni sokféleképpen lehet, első látásra, egy pillanat alatt vagy lassan és mélyen, de nincs annál erősebb szerelem, amelyet nem adnak könnyen, amiért nap mint nap harcolni kell. S a fáradtság a tagjaidban és a fejedben jelzi, s emlékeztet rá majd mindennap, ameddig csak élsz, érte tetted. A kezébe adná legszívesebben a szívét, hogy tegye a rossz szíve helyére, s gyógyuljon meg.,,

Ami köztünk van, soha nem múlik el.
Egy lehetetlen szerelemben nem létezhet happy end… Vagy mégis? Hanna hét éven át várt arra, hogy együtt lehessen szerelmével, de a múlt fájdalmát nem képes kitörölni ritmuszavaros szívéből. Olyannyira, hogy ezúttal egy kórházi ágyon meséli el orvosának annak a történetét, miért képtelen rávenni magát, hogy beleegyezzen a szív-transzplantációba. Hanna újra megtalálja az otthonát, elveszít és kap valakit az élettől, újra képes lesz szívből nevetni, de a spanyolországi utazásán is csak a tenger moraját hallja a szíve hangja helyett. Pedig az nem hazudik, súgja neki, mit kellene tennie, csak a fiatal nő ellenkezik. Végül igent mond és megtalálja azt, ami mindig is ott volt a ködön túl, ahol a tengert sejtette.

Utóirat: visszatérek Csöngére.

Nagyon régóta vártam már, hogy elolvashassam a Szívritmuszavar folytatását mert az első rész is fantasztikus volt és nem volt kétségem afelől, hogy a második is az lesz. Igazam is lett.

Annak is különösen örültem, hogy végre megtudtam a nevüket a főszereplőknek. A felépítése hasonlít a Szívritmuszavarhoz mert Hanna ebben a részben is úgy meséli el a történteket, és még gyerekkorába és az ő családi hátterébe is egy pici betekintést nyerhettem.

Lloret de mare

Hanna a kórházban a kezelő orvosának meséli el miért nem akarja a szívátültetést. Elmeséli, hogy Ádám pár hét után hirtelen azt mondja Hannának, hogy nem szereti és elküldi. A lány ettől teljesen összetör majd annyira legyengül az éhségtől, hogy össze esik lakása ajtaja előtt. Ekkor jön Andrej. Ő találta meg Hannát ájultan és mivel orvos volt ezért a lakásába vitte fel, hogy ápolhassa. Ezek alatt a hetek alatt Hanna és Andrej közelebb került egymáshoz és habár a lány szeretni akarta a férfit mégse tudta viszonozni a férfi érzelmeit mert még mindig Ádámot szerette. Ezek mellett történt két másik nagy esemény amelyre nem szeretnék kitérni mert nem szeretném elrontani a meglepetést. Az egyikre egyáltalán nem számítottam a másikat sejtettem de a könyv végéig reménykedtem, hogy nem így lesz és sajnáltam is a végét azt hittem, hogy kapnak a Sorstól még egy esélyt és tiszta lappal indulhatnak. Örültem, hogy Ádám gondolataiba is betekintést nyerhettem bár pont az egyik legizgalmasabb résznél.

Egy-kétszer el is nevettem magam Hanna egy-két csípős megjegyzésén de a könyv nagy részében sírhatnékom volt. A megfelelő szavakat amik erre a könyvre illenének még most se találom annyira a hatása alatt vagyok még. Nagyon felkavaró és sokkoló volt, megérinti és nyomott hagy az olvasóban. A stílusa ugyanolyan gyönyörű mint az első és telis-tele volt nagyon szép gondolatokkal.

Egy nagyon szép és fájdalmas szerelmi történet ami megmutatja az olvasónak, hogy a jelen a fontos és ki kell használni minden egyes másodpercet mert nem tudhatod mennyi időd van vagy mikor veszítheted el azokat akik fontosak a számodra.
Örök kedvenceim közé vált és az írónőnek is hatalmas hálával tartozom, hogy megalkotta ezt a fantasztikus könyvet.

 

Kedvenc jelenet:  Nem tudtam választani

Kedvenc karakter: Hanna

Értékelés: 5*

,,Értse meg, képtelen lennék más szívével élni tovább, akkor inkább befejezem a játékot most és felállok az asztaltól, átengedem a helyet másnak.,,

,,Mindig szemüveget akartam, amióta csak az eszemet tudom. Nemcsak azért, mert majdnem minden általam becsült ember hordott, gondolok itt írókra, művészekre, így valahol az intelligencia egyik jelének is tekintettem. Úgy gondoltam, akinek szemüvege van, az rendelkezik azzal a különleges képességgel, hogy eldöntheti, akarja-e látni a valóságot vagy nem, felveszi-e vagy leveszi-e a szemüvegét.,,